India

Indiai Köztársaság
भारत गणराज्य
Republic of India
India zászlaja
India zászlaja
India címere
India címere
Nemzeti mottóSatyamēva jayate szanszkritül
(सत्यमेव जयते) Dévanágari írással
(Csak az igazság győzedelmeskedik)[1]
Nemzeti himnusz: Jana Gana Mana
MENÜ
0:00
India (orthographic projection).svg

FővárosaÚjdelhi
é. sz. 28° 37′k. h. 77° 13′
Államformaköztársaság
Vezetők
köztársasági elnökRám Náth Kovind
miniszterelnökNarendra Modi
Hivatalos nyelvösszesen 16 nyelv
regionálisan még kb. 20 nyelv[2]
Beszélt nyelvekösszesen 1652 nyelv
Függetlenség1947augusztus 15.

TagságAz ENSZ, az IMF, az UNESCO, a Nemzetközösség, a WTOArab Liga(megfigyelő státuszú tag)
Népesség
Népszámlálás szerint1 339 180 127 fő (2017. júl. 1.)[3]
Rangsorban2
Becsült1 331 700 000[4] fő (2017. július)
Rangsorban2
Népsűrűség450[5] fő/km²
GDP2017 (forrás: IMF)
Összes2 454 milliárd USD[6] (6)
PPP: 9 489 miliárd dollár[6]
Egy főre jutó1 850 dollár (2017)[6] (123)
PPP: 7 153 dollár[6]
HDI (2003)0,611 (126) – közepes
Földrajzi adatok
Terület3 287 263 km²
Rangsorban7
Víz9,56%
IdőzónaIST (UTC+5:30)
nincs (UTC+5:30)
[kinyit]Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Commons
Wikimédia Commons tartalmaz Indiai Köztársaságtémájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése
India (hindi nyelven भारत, ISOBhārat), hivatalosan Indiai Köztársaság (hindi nyelven भारत गणराज्य, ISOBhārat Gaṇarājya), dél-ázsiai független ország, földrajzilag a Föld hetedik legnagyobb és második legnépesebb országa, fővárosa Újdelhi. A 28 államot és 7 szövetségi területet magába foglaló ország partjait délen az Indiai-óceán, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl mossa. Tengerpartjának hossza így összesen 7517 kilométer.[7] Nyugaton Pakisztán,[8] északkeleten KínaNepál és Bhután, keleten Banglades és Mianmar (Burma) határolja. Az ország a tengeren szomszédos Srí Lankával, a Maldív-szigetekkel és Indonéziával is.
A gyakran szubkontinensként emlegetett ország hosszú történelme méltán tette Indiát a sokszínű kulturális értékek országává. A kezdeti Indus-völgyi civilizáció, majd a fontos kereskedelmi útvonalak és az ókorban megalakult ősi indiai birodalmak fontos szerepet játszottak a szubkontinens tudományos, kulturális és kereskedelmi felemelkedésében.[9] Két nagy világvallás, a hinduizmus és a buddhizmus, valamint két másik szintén nagy vallás, a dzsainizmus és a szikhizmus ered a történelmi India területéről, de az ország kulturális fejlődését alapvetően befolyásolta az első évezredben megjelent zoroasztrizmus, a zsidó vallás és az iszlám is. A hatalmas középkori birodalmak felemelkedésének és bukásának korát a Brit Kelet-indiai Társaság megjelenése zárta le a 18. században, és a következő évszázadban az Egyesült Királyság gyarmatosította az egész szubkontinenst. Az indiai függetlenségi mozgalommal 1947-ben vált önálló országgá; a modern India kialakulása a Mahátma Gandhi nevével fémjelzett mozgalommal kezdődött.
Korunk Indiája sok tekintetben megdöbbentő eredményeket ér el. A nominális bruttó hazai termék (GDP) alapján a világ 5-dik legnagyobb gazdasága, vásárlóerő alapján számolva a harmadik. Az utóbbi évtized reformjai Indiát a világ leggyorsabban bővülő gazdaságává tették. Az ország 2050-re a világ legnagyobb gazdaságává válhat.[10] Eközben súlyos problémákkal küszködik: legnagyobb kihívásai a túlnépesedés,[11] a szegénység,[12] az analfabetizmus és az alultápláltság.

A név eredete[szerkesztés]

Az India elnevezés az Indus folyó és környékének nevéből eredeztethető. A folyó neve pedig az óperzsa hindu szóból ered. Ennek a szónak a gyökerei pedig a szanszkrit Sindhu névből erednek, ami India ősi nyelvén az Indus-folyó vidékét jelölte.[13] Nagy Sándor hódításainak köszönhetően az ókori görögök által használt elnevezés is fennmaradt, a görög források Indoi (Ινδοί) néven utalnak a mai indiaiakra, ami az Indus népét jelenti.
Az ország alkotmánya hivatalosan elismeri és a köznyelvben is gyakran használatos az ország hindi neve: Bhárat (Hallgat kiejtés). Ez a név egy legendás indiai király, Bharata szanszkrit nevéből eredeztethető, az ő leszármazottjainak a történetét India egyik híres eposza, a Mahábhárata meséli el.
Hindusztán név perzsa nyelven a Hinduk országát jelenti. Bár ez az elnevezés történelmileg csak az iszlám által is erősen befolyásolt Észak-Indiára utalt, néha ma is használják India egészét értve alatta.[14]

Földrajz[szerkesztés]

Szerkezet[szerkesztés]

A kontinensnyi kiterjedésű ország legnagyobb része földtani szempontból az indiai tektonikus lemezen helyezkedik el, ami Földünk egyik legkisebb lemeze. A hetvenöt millió évvel ezelőtt a déli őskontinensről, Gondvánáról leváló szubkontinens igen intenzív mozgásba kezdett, és nekifogott 55 millió éven keresztül tartó vándorlásának az akkoriban még kialakulóban lévő Indiai-óceánon keresztül.[15] Az indiai lemez ezt követően ütközött az eurázsiai tektonikus lemezzel, amelynek ütközési vonalán jött létre a Himalája hatalmas vonulata. Ezzel tulajdonképpen a mai India minden szerkezeti formája kialakult.

kinyitIndia nagyméretű domborzati térképe (nyitható térkép) > > >

Domborzat[szerkesztés]

Az Arab-tenger, az Indiai-óceán és a Bengáli-öböl által határolt dél-ázsiai ország északi részét egyértelműen a Himalája 8000 méter fölé tornyosuló csúcsokkal koronázott, eljegesedett vonulatai uralják.
Miután az eurázsiai és az indiai lemezek az óceán alatt ütköztek össze, a vízből felgyűrődő hatalmas vonulat déli oldalán egy nagy medence keletkezett, amit idővel a Himalája folyói feltöltöttek.[16] Ez a terület az Indiai-alföld (észak-indiai alföldek), amely négy, jól elkülöníthető síkság összefoglaló elnevezése:
  • az Indus-alföldnek csak az északkeleti része nyúlik be az országba.
  • Hindusztáni-alföldet a Gangesz és a mellékfolyói töltötték fel. Hosszan nyúlik el a Himalája és a Dekkán között. Északi peremét a Terai teraszos völgyekkel tagolt erdős dombvidéke övezi.
  • a Gangesz és a Brahmaputra deltavidéke a Bengál-alföld, amelynek nyugati része tartozik Indiához. Ezt az alföldet jelenlegi és elhagyott folyóágak kusza hálózata szeli át. A torkolati szakasz a mocsaras Szundarbansz.
  • az Asszámi-síkság a Brahmaputra alföldje. A Himalájából kilépő Brahmaputra a deltavidékig ugyan még 600 km-t tesz meg, de alföldje alig 70–80 km széles. Ez Dél-Ázsia egyik legcsapadékosabb területe (évi 3000-4000 mm).
Ettől délre a Dekkán-fennsík az ősi indiai lemezen fekszik. A fennsíkot nyugaton a Nyugati-Ghat, az Arab-tenger partvonala mentén, keleten a Keleti-Ghat határolja, a Bengáli-öböl partvonala közelében. A Nyugati-Ghatok legdélebbi szakaszán a Kardamom- (Cardamom) hegyvidékben folytatódik, majd a hegyek fokozatosan lealacsonyodnak.
A Dekkán kiemelt peremétől északnyugatra, az Indus alföldje és az Aravalli-hegység között terül el a zonális sivatagok közé tartozó Thar, amelyet Indiában Nagy-Indiai-sivatagnak hívnak. A Thar fölé meredeken kiemelkedő DNy-ÉK csapású, 700 km hosszú, egymással jobbára párhuzamos vonulatokból álló Aravalli-hegységet kvarcitok és kristályos palák építik fel. Legmagasabb pontja az Ábú-hegy gránitmasszívuma (1721 m).
Bengál-alföld fölé magányosan kiemelkedő Khasi-hegység (más néven Shillong-fennsík a névadó Shillong városról) - az ország ÉK-i részében - a szerkezetileg tágabb értelemben vett Dekkán része. Vonulatai 1500-1900 méterig emelkednek és kiemelkedően bő csapadékúak. Egykori buja esőerdőit mára nagyon megritkították.
A Dekkán északi részén összetöredezett, lepusztult idős hegységmaradványok, valamint fiatal bazaltlávafennsíkok helyezkednek el. Utóbbiak közé tartozik az Aravalli-hegységtől keletre fekvő, átlag 600 m magas Malwa-fennsík. Ennek déli falát formálja - a Narmada folyó északi oldalán - nyugat-keleti irányban a Vindja-hegység(Vindhya-hegység). A folyó déli részén, a Vindhya-hegységgel szinte párhuzamosan a Szatpura (Satpura-) hegység húzódik. Ezen hegységektől keletre a Csota Nágpur (Cshotá Nágpur, Chota Nagpur) hegyvidéke változatos földtani felépítésű terület.

Vízrajz[szerkesztés]

A legnagyobb, legbővizűbb folyók a Himalájában erednek. Közülük az Arab-tengerbe ömlik az Indus, a Bengáli-öbölbe a Gangesz és a Brahmaputra. Közös torkolatvidékük Szundarbansz, hatalmas feltöltött deltavidék, amelyen India Bangladessel osztozik. A Gangesz jelentős mellékfolyói a Jamuna és a Koszi. Ezek esése kicsi, emiatt árvizük nehezen vonul le, így rendszeresen súlyos károkat okoznak. Jelentős ága még, a mára erősen feliszapolódott, Kolkata városát átszelő Húgli(Hooghly).
Dekkán-fennsík folyóinak vize is kevesebb, esésük is kisebb, így nem okoznak olyan nagy károkat. Hosszabbak a Bengáli-öbölbe ömlő folyók: GodáváriMahánadiKávériKrisna. Az Arab-tengerbe ömlik a Narmada és a Tapti.
India legnagyobb tava a Chilka-tó (Csilka-tó).
Gudzsarát államban található a Rann of Kutch (Kacs) nevű hatalmas terület. Felszíne többnyire sós pusztaság, amely az esős évszakban mocsárvidékké válik.
A félsziget nyugati szélének északi, 50–80 km széles tengerpartját Kónkan-part néven ismerik. Ettől délre a tengerparti síkság neve a Malabár-part. A keleti tengerpart déli szakaszának neve Koromandel-part.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlati övek (angolul)
India több éghajlati zónára osztható és éghajlatát elsősorban a szélességi fok, a domborzat és a monszun alakítja. Klímája melegebb, mint az a szélességi fekvésénél fogva megilletné, mert a Himalája hatalmas fala mint védőbástya állja útját az északról érkező hideg légtömegek beáramlásának. Ennek következtében a mezőgazdálkodás úgyszólván az év egészében lehetséges. Általában az "indiai klíma" ötévenként ismétlődik. Ebből egy év jónak, egy rossznak, három pedig közepesnek mondható.[17]
A nyári monszun júniusban érkezik délnyugat felől, s általában négy hónapon át tart. Ebben a négy hónapban esik le az évi csapadék túlnyomó része. Mennyiségének területi eloszlása erősen változó. A monszunesők hatására a folyók megáradnak, a víztározók megtelnek, s ebből a vízmennyiségből gazdálkodik India a következő monszunig. November végén, december elején kezdődik a hűvös évszak. Ekkor északkeleti monszunszelek fújnak, esőket azonban csak a Koromandel-part kap.
Az ország nagy részén a legszárazabb időszak november-decembertől április-májusig tart. A hőmérséklet általában december-januárban a legalacsonyabb és tavasszal a legmagasabb; a szárazföld belsejében a monszun beköszönte előtt elérheti az 50 fokot is.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

India nagy mérete, változatos felszíne, földtörténeti múltja miatt változatos és egyedi élővilággal rendelkezik. Különösen a hüllő- és kétéltű fajok között sok az endemikus.
Az ország tengerpartjai mentén kókuszpálmaligetek vannak. Trópusi esőerdei, amelyek az elmúlt századokban a Malabár-part mentén voltak, mára igen megfogyatkoztak. A Dekkán csapadékosabb részein, ahol a száraz évszak csak néhány hónap, zárt lombhullató trópusi erdők, monszunerdők alakultak ki. Erdőalkotó fái a tíkfa, az ébenfa és az emeletfafajok (pl. az indiai mandula). A csapadékban szegényebb középső területeken az afrikaihoz hasonló füves puszták találhatók. A gyepeket csak néhol szakítják meg akáciafajokból álló csoportok, tövises cserjék. A Hindusztáni-alföldön az erdők csak a folyók mentén maradtak meg. A Himalája déli lejtőin 2000 m magasságig száraz trópusi erdők felettük örökzöld hegyi erdők, rododendron-, fenyő- és köderdők élnek. Az erdőhatár 4000 m magasságon van, a növényzet 4500 m magasságig hatol fel. Az erdőségeket – főként keleten – teaültetvények szakítják meg. [20]
A nagy népsűrűség, a földterületek fokozott igénybevétele az állatok élőhelyeit nagyon visszaszorította. Csak a nemzeti parkok és természetvédelmi területek nyújtanak nagyobb védelmet az élővilágnak. Érdekes, hogy az állatvilág elsősorban az afrikaival mutat rokon vonásokat. [21]
Az egykor gyakori ázsiai oroszlán ma már csak a gudzsaráti Gir-erdőségben található, indiai orrszarvú pedig csak Észak-India nemzeti parkjaiban fordul elő. Az egykor a maharadzsák által vadászott bengáli tigris nagyon megritkult, Indiában kb. 2000 példányt tartanak számon. A párduc még viszonylag nagyobb létszámban előfordul a nedves monszunerdőkben; közeli rokona a Himalájában élő, ritkán látható hópárduc. Ismertebb ragadozók még a gepárd, a csíkos hiéna, a cibetmacska, a szürke farkas, a sakál, a vadkutya és a róka. A különböző medvefélék elsősorban a Himalája erdőségeiben élnek. Az ázsiai vadszamár a száraz, félsivatagos területeken lelhető fel. A hüllők közül a gaviál nevű krokodilfaj a Gangesz lakója, míg az emberre is veszélyes krokodilok a mangrovés vidékeken, pl. a Szundarbansz területén gyakoriak. A mérgeskígyófajok közül legnagyobb az indiai királykobra (3–4 m), legismertebb pedig a kígyóbűvölők kedvence, a pápaszemes kobra. A gazdag madárvilág közé tartoznak a nagyobb csoportokban élő keselyűk; többnyire ők tüntetik el az elhullott állatokat. [21]

0 Megjegyzések